Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Emlékektől a testelhagyásig!

349441631astu_www.kepfeltoltes.hu_-520x245.jpg

 

 

 

 

 

 

 

 

Emlékektől a testelhagyásig!

 

Évekkel ezelőtt egy olyan öntudatra ébredtem, ami, igen különleges élményeket nyújtott számomra. Eldöntöttem hogy felkutatom a múltam, felkutatom azokat az emlékeket, amiket még csecsemőkorunkban éltünk át. Segítségemre szolgál egy igen különös módszer. Egy olyan testenkivüli időutazás, ahol kívül álló személyként tekinthetem meg a múltam. Valójában nem oly rég jöttem arra rá, hogy a múltba való kilépés sokkal könnyebb, mint a jelen.

 

Hosszú évekbe tellett mire sikerült egyszer végre a jelenbe kilépnem testemből. Nagy erőfeszítéseket vesz igénybe. Rengeteg energia megy el rá, És sokszor van hogy nem is sikerül, valamiért nem mindig megy a kilépés. Nem tudom az okát, talán a félelem? Talán a félelem? Hogy nem térek vissza többé? Az is lehet, de mindig van bennem egy érzés, hogy nem lesz gond. Akárhányszor kilépek testemből, egy idő után valami erő visszaránt!

 

A kilépés mikor elkezdődik, elindul valamilyen különös biológiai folyamat. A szívem elkezd egyre gyorsabban, aztán hirtelen lassulni, És olyan mintha teljesen le is állna, a légzésemmel együtt. Ekkor egy erős suhogást kezdek hallani, ami egyre egyre hangosabb, a külvilág teljesen eltompul, és elkezd hideg lenni, erős szelet érzek, és félelmet. Aztán valami elkezd rángatni, mintha kívülről akarna valaki kirántani testemből.

 

Hirtelen Pufff! Egy pillanatra mintha áram vágott volna agyon, egy rántás. És nem veszem észre, csak kis idő után ébredek újra tudatomra, hogy hoppá! Kint vagyok a testemből. Nézelődők a szobában, és akármilyen hihetetlen is, Van mikor egy narancssárga fényként, világítom be a szobát. Látom magam amint ijedt, furcsa arccal fekszem az ágyamon. Odakint kutyák ugatnak, egy pillanat és már kint is vagyok. Csak egy másodperc töredéke volt az egész. És kint vagyok.

 

Körülöttem két füstölgő fénycsóva körözget, érdekes nem félek! Csak addig tartott a félelem, amíg a folyamat zajlott. Érdekes, olyan ez az állapot mintha ez lenne a valóság. Minden könnyű, és képes vagy egyszerre mindent felfogni. Milyen kár, hogy mindezt a fizikai világban elfelejtjük. És csak bizonyos töredéke marad meg bennünk, a fizikai világban. Kisebb nyereség, egy különleges intelligenciából.

 

Tisztábban hallok, látok, érzek, és az érzés hogy felszabadult vagyok. Hatalmas energiák áramlanak. Olyan csillagrendszereket látni szabad szemmel, amiket a valóságban soha. Minden gondolat egy szempillantás alatt megvalósul.

 

Már sok testenkivüli kilépésen vagyok túl, de mégis van mikor sokat, kell várnom, Egy-egy újabb kilépésre, van mikor hónapokat, éveket, de nem tudom miért. Pedig néha oda menekülnék a gondok elől. Mikor elszomorodom, vagy valami bánat ér, egyszerűen kilépnék és kész. De ez nem így működik, hiába lépek ki, olyan mintha nem én rendelkeznék ott létemről. Bár nem hiszek a lélekvándorlásba.

 

A testen kívüli állapotba is csak addig hiszek, amíg az emberi test él. Olyan ez, mint amikor kikapcsolják a villanyt, és a maradék áram még végig megy a vezetékekben, de aztán vége. Mindig visszaránt valami erő. Hiába lépek ki.

 

Egyszer volt olyan esetem tavaly 2009ben, mikor több órahosszára sikerült kilépnem testemből. És érzékeltem is a kinti időt. Na akkor meg ijedtem, azt hittem nem tudok visszatérni. De mivel tudatosan voltam kint, tudtam gondolkodni. És egy agykontroll módszerrel sikerült visszajönnöm. És igen visszarántott az a bizonyos erő.

 

Érdekes sokan vannak kik, állítólag ki tudnak lépni testükből, és messzebbre is el tudnak jutni. Én nem! Nem tudom miért, de nem, ha tovább szeretnék menni, mindig visszaránt az a bizonyos erő. Lehet, hogy egy másik félelem nem engedi. Szóval elkezdtem a testkilépéseimet úgy alakítani, hogy, belevegyem a múltamat. Kíváncsi vagyok minden részletre. Mit és hogyan éltem meg.

 

Pár évvel ezelőtt, úgy kezdtem a kilépésem, hogy koncentráltam a születési évemre. Akkor akarok kilépni, de mégis most. Elmondom mi történt. Valami tényleg volt. Kocka fekete fehér kövek, egy mosdó, és számomra vakító fény. Hm érdekes! A csecsemők akkor még nem is látnak. Vagy mégis, csak másként. Rengeteg energiába kerül egy kilépés, és még lehet hogy nem is sikerül.

 

De viszont ez az energia, töbszörössen visszaszerezhető, ha egyszer sikerül. Amikor visszaránt az a bizonyos erő, hirtelen, mintha újra élesztettek volna, Mintha egy áramcsapás érte volna életfunkcióidat, szívedet, a légzést mindent. A szíved gyorsan kalapál, a légzésed szapora, és meleged van. De az élmény 2 hónapos újjászületést, biztosít. Itt vagyok ebben a világban, és itt kell megoldani a problémákat, de mégis vágyom vissza.

 

Mert ott mégis van valami. Legalábbis amíg él az emberi test. Nos Háát ezek történnek velem az évek során. Állandóan kísérletezem, vagy az életemmel, vagy pedig képességek működésével. Ez az, ami éltet engem, többet tudni valami más dolgokról. Ebbe a világba menekülök a gondjaimmal együtt. Le akarom én is küzdeni a fizikai világ, határait.

 

Nagy dolgokat produkálni, a fizikai világban is, nem csak egy testenkivüli világban. Nyomózok, kutatok, és alkotok, kísérletezem az elmémmel, hogy valójában mire is képes. Sokra nagyon sokra, de a tudás odaát van, és át kell menni egy párszor, hogy több információ kerüljön hozzám. Ha pedig nem térek vissza? Nem fáj! Ott semmi sem. De nem akarok még távozni az élők sorából, sőőt van egy nagyon erős érzésem,

 

Nincs itt az én időm, még akkor, sem ha 100szor kilépek a testemből. Mert vannak terveim, és azok ide szólítanak, ebbe a fizikai világba. Amíg tervei vannak egy embernek addig nem lesz baja. Akkor van baj, ha már nincsen terved, mert azt minden sejted érzi. És akkor lesz vége. Legyen terved, nekem is van. Lehet választani, boldogság, egészséges életmód, család, siker, magasabb beosztás. És még sorolni lehetne mind azt, ami arra kötelez, ne add fel. Mindig a remény hal meg utoljára.

349441631astu_www.kepfeltoltes.hu_-520x245.jpg

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.